1. fejezet
Az igazság
Azonnal anya után rohantam, aki viszont nem volt a
nappaliban. Felszaladtam a csigalépcsőn az emeletre, anya pedig a saját
szobájukban volt.
- Ez mégis mi a fene volt?- kérdeztem hevesen beérve Anyát,
aki az ágyuk szélén ült és telefonált.
- Csak semmi csúnya- tette kezét a szája elé, miközben én az
ajtóban álltam tehetetlenül. Valaki beleszólt a telefonba. – Joe! Joe te vagy az?
- Joe?- kérdeztem mire anya leintett. Összefontam kezeimet a
mellkasomon. Az ismeretlen férfinév hallatára kíváncsi pillantásokat vetettem
anyára, aki unott arckifejezéssel hallgatott.
- Erről nem volt szó. Azt hittem vége- anya a kezével
kezdett gesztikulálni. – Soha, soha egy szót sem- idegeskedett anya a
telefonban az idegennek, mire idegesen közelebb léptem anyához és egy
határozott mozdulattal kikaptam a kezéből a telefont.
- Ennyire azért nem vagyok gyerek. 18 éves vagyok, az a
levél nekem jött. Mondd el mi van benne- mondtam idegesen anyának, aki villámokat
lőtt szemével miközben kinyomtam a telefont és az ágyra dobtam.
Anya felpattant és
becsukta az ajtót majd visszaült az ágyra. Én még mindig ott szobroztam, a szemével
se intett, hogy üljek le, erősen éreztem, hogy szobafogság vár rám.
- Szóval „mi a fene”?
És csodálkozzak, hogy az öcséid milyen trágárul beszélnek.
- Bocsánat- bámultam a földet. – Mi volt a levélben?
- Nagyon-nagyon az elején kell kezdenem. Ülj le- adta meg
anya végre az engedélyt.
„ Minden 1981-ben kezdődött. Igen 16 éves voltam. Tudom,
nagyon keveset mondta erről az időszakról, de nyomós okom volt rá. Fokvárosban
éltem egy szeretetotthonban. Az igazi szüleim eldobtak maguktól, vagy valami
hasonló. Nem emlékszem már sok mindenre az igazán kicsi koromból, de az
árvaházban nőttem fel.
Egyik nap az
iskolából hazafele elfogtak. Kvázi elraboltak. De a törvény nevében. Egy férfi
beszélt hozzám és elmondta, hogy az FBI-nak dolgozik. Közvetve legalább is. És,
hogy be kellesz épülnöm egy idegen országban, mint egy iskolás lány és le
kellesz lepleznem néhány hecckert, bankrablót, drogokkal üzletelőket, vagy
akkor legalább is úgy tudtuk. Ekkor csatlakoztam a Cerasiny-grouphoz. A férfi
aki mindezt elmondta Joe Cerasiny volt. Mindenben segített nekem. Új
személyiséget vettem fel. Egy 17 éves diáklány egy Los Angeles-i
elitgimnáziumban Olivia Adamson. Joe, két tikos ügynök, azaz az újdonsült
szüleim és én költöztünk a városba. És egyszerűen csak be kellett épülnöm.
Barátokat szerezni, mindenkihez, akihez csak lehet közel kerülni és mindent
kideríteni az iskola illegális sarkairól.
Az egész egy nagy
érzelmi csalódás volt. Bérgyilkosokat lepleztem le és közben éltem egy
szerelmes 17 éves lány életét. Hazudtam a pasimnak, a barátaimnak és mindenki
másnak.
Akkor változott meg
minden mikor közel kerültem a lebukáshoz, na, nem a barátaim előtt. A gyilkosok
előtt. Megöltek egy ártatlan lányt, hogy tudtomra adják, én vagyok a következő.
Ekkor menekültem el Joe-val együtt New Yorkba. Itt az FBI-nak átadtam az információkat.
A személyazonosságomat megtartottam és Angliába jöttem.
Elkezdtem egyetemre járni
ott megismerkedtem apáddal és rövid időn belül megszületett James. majd jöttél
te, aztán az ikrek. A további történetet pedig ismered.
Sosem beszélhettem
erről senkinek, te vagy az első, aki hallja az igazságot.
A levélben az áll,
hogy te kellesz nekik. Arra kérnek, hogy épülj be.”
Sziasztok!
És igen! Megjött az első fejezet. Kissé rövidre sikerült, talán azért is, hogy a mai rohanó világban mindenkinek legyen pár perce elolvasni és azonosulni vele. Kíváncsi lennék, hogy milyen hosszúságú részeket szerettek olvasni, inkább kevesebb dolog történjen és legyen gyorsan elolvasható, vagy legyen hosszú és eseménydús?
Mindenki véleménye számít, hagyj te is valamit itt magad után! ;) <3
Millió csók: Domi xx
Szerintem lehet hosszabban kifejteni. Így egy kicsit túl kapkodós. Akit érdekel, hidd el, fog rá időt szakítani ;)
VálaszTörlésSzerintem lehet hosszabban kifejteni. Így egy kicsit túl kapkodós. Akit érdekel, hidd el, fog rá időt szakítani ;)
VálaszTörlés